NyitĂłlap MagunkrĂłl LegĂșjabb szĂĄm
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-ÍrĂĄsszakĂ©rtő
-Gyermekrajz-SzimbĂłlumok
-Mentålhigiéné
-MĂ©dia-HumĂĄn
-Oktatås - Szakmatörténet
-Nevelési Tanåcsadó
-SzĂ­nes
-PszicholĂłgia
-NagyĂ­tĂł alatt
-Pantheon
-MestersĂ©gĂŒk címere
websas.hu
NyitĂłlap / Rovataink / Tartalom
Grafomotoros fejlesztés

Tavaly oktĂłberben Ă©rkezett hozzĂĄm anyukĂĄjĂĄval egy hĂ©tĂ©ves kisfiĂș. A pszicholĂłgus javaslatĂĄra, a gyermek finom-mozgĂĄsĂĄnak elmaradĂĄsa Ă©s szem-kĂ©z koordinĂĄciĂł zavara miatt hozta fejlesztĂ©sre. FeltĂ»nt, hogy a gyermek nem nĂ©z rĂĄm, nem köszön, nem beszĂ©l, nem vĂĄlaszol, csak szemĂ©t lesĂŒtve jelezte, hogy hallotta a hozzĂĄ intĂ©zett kĂ©rdĂ©seket.

Minden feladatban részt vett, bár lassan és nehézkesen. Rajzolás és írás közben karjával, papír fölé dôlô testével és elôrehajtott fejével maximálisan takarni igyekezett tevékenységét. Szorongó és visszahúzódó volt. Ceruzafogása megfelelô, de görcsös. Anyuka elmondta, hogy fia otthon makacs és agresszív, nem nagyon szeret beszélni. Társaival is keveset kommunikál, az óvodát négy évesen kezdte, nehezen szokott be, csak nagycsoport végén kezdett barátkozni. Iskolába kerülve még mindig alig beszél. A gyermektársak közt metakommunikatívan együttmĂ»ködô, sôt kisebbek közt irányító szerepĂ», de felnôttekkel egy-egy halk szón kívül nem tart kapcsolatot. Nagyon fél a sötétben, és idegenekrôl nem vesz tudomást.
A pszichológusi szakvélemény megerôsítette gyanúmat, a kisfiú elektív mutista, vagyis csak egyes személyekkel beszél.
Mutizmus(lat.): pszichogén némaság. Elektív mutizmus: csak kiválasztott személyekkel beszél. Egy-egy családtaggal, ill. közeli ismerôssel.
Az anamnézis felvételekor kiderült, hogy a beszéd kialakulásának idején elhagyta a családot az apa – akihez a gyermek nagyon ragaszkodott –, és vitte a nagytestvért magával. Megkésett beszédfejlôdés, ürítési problémák és nagyfokú magába zárkózása miatt a gyermeket nem lehetett három évesen óvodába adni. Óvodáskora vége felé „új” apukája lett. Emiatt haragját tombolással vezeti le otthon, anyukájára haragszik, és vele is alig beszél.
Ezt figyelembe véve közöltem a gyermekkel, hogy nem baj, ha nem beszél, engem nem zavar. Ha nem szeretné, hogy nézzem, amikor rajzol, addig én is írok, ami nekem fontos. Elmosolyodott, látszott, hogy megkönnyebbült. A foglalkozásokon jól együttmĂ»ködött, minden feladatot szívesen végzett, kézügyessége rajzokon és írásban is sokat javult.
Élôlényeket magától nem rajzolt, embert is csak kérésre. Emberábrázolása balra forduló, kisméretĂ», szegényes, fület és kezet nem rajzolt. Rajzaiban és írásában a kapcsolódási pontokon zavar van, nem érintkeznek, ill. egymásba szaladnak a vonalak. Családneve leírásában minden betĂ» külön írott és metszi egymást, keresztnevében ez kevésbé fordul elô.
Mivel a kisfiú nagyon visszahúzódó, javasoltam az anyukának, hogy – ha nem okoz gondot – vegyen neki egy kis állatot.
Minden alkalommal végeztünk keresztezett nagymozgásokat a test középvonala elôtt, felváltva páros és fél lábon ugrásokat végeztünk, folyamatos mozdulatok pontos megállítását térben, síkban gyakoroltuk. Óriási és egyre kisebbedô méretĂ» végtelenített vonalakat rajzoltunk át együtt és egyedül. Sokat nevettünk. Egy idô után beleegyezett a kézmasszázsba is. Mindig biztosítottam róla, hogy nem zavar, hogy nem beszél, elég, ha másképp közli a válaszokat. Két hónap után halkan igennel és nemmel kezdett válaszolni egy-egy kérdésre. FeltĂ»nô volt, hogy a papír bal oldalát részesíti elônyben a rajzolásnál – a külvilágot elutasítja. Ezért félbehajtottam a lapot, és azt kértem tôle, hogy a jobb oldalra rajzoljon, az üresen maradt bal oldalra pedig írjon a képrôl néhány mondatot. Ezek mellett csendes képalkotást is játszottunk. Csukottzemmel minden alkalommal el kellett képzelnie egy-egy társas alkalmat, mikor különbözô gyerekekkel, különbözô helyzetekben találkozik. Irányítottam, mikor, hogyan viselkedjen velük. Voltak komoly, mulatságos, kicsit ijesztô, meseszerĂ» és valósághĂ» jelenetek is. Késôbb egyre több gyerekkel, majd felnôttek elképzelésével bôvítettem a fantáziajátékot. Ha nem tetszett, bármikor abbahagyhatta, de ez nem fordult elô. Itt sem kellett beszélnie, elég volt bólintani, ha elképzelte. Arcjátékán láthatók voltak a benne lejátszódó érzelmek. Mikor már néha válaszolt, kértem, ha akarja, mondja hogy mi történik a képzeletében, folytathatja úgy, hogy én is tudhassam a történetet. Halkan, keveset, de néha mesélt. Édesanyja elmondta, hogy fél év után néhány társával egyre többször beszél a fia, és a tanároknak is válaszolgat csendesen. Otthon kicsit nyugodtabb.
Év közben kiskutya és kismacska is került a házukba, amit boldogan fogadott a gyermek. Rajzaiban is megjelentek az állatok. Jelenleg emberábrázolása gazdag, még mindig balra haladó és fül nélküli, de az egész lapot felhasználja, és önmagát a kép közepén helyezi el, nem bal szélen. Képei színesek, méretei növekedtek.
E játékos foglalkozásokat folytatva egy év múlva az anyuka örömmel újságolta, hogy kisfia rövid verset mondott az iskolai ünnepélyen.
Jelenleg az iskolában már nem csak írásban felel a tananyagból. Írása rendezôdött, a gyermek nyugodtabb, vidámabb és kiegyensúlyozottabb. Az anyuka és a „pótapa” türelemmel segítik a gyermek további fejlôdését.
Nem nagyon tudok mást hozzáfĂ»zni. A gyermek nem járt ez idô alatt pszichológushoz, mert elutasított minden idegent. Helyet, embert egyaránt. Ha vitte a szülô, már otthon tiltakozott ellene, mikor odaértek, úgy tett, mintha nem is lenne ott. Nem lehet valakinek akarata ellenére segíteni. Ezért a foglalkozások mellékhatása egem is meglepett, nem számítottam ekkora változásra.

Megjelent a Grafomagazin 2003./4. számában





Szilågyiné Makra Ildikó grafológus szakoktató-szaktanåcsad