NyitĂłlap MagunkrĂłl LegĂșjabb szĂĄm
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-ÍrĂĄsszakĂ©rtő
-Gyermekrajz-SzimbĂłlumok
-Mentålhigiéné
-MĂ©dia-HumĂĄn
-Oktatås - Szakmatörténet
-Nevelési Tanåcsadó
-SzĂ­nes
-PszicholĂłgia
-NagyĂ­tĂł alatt
-Pantheon
-MestersĂ©gĂŒk címere
websas.hu
NyitĂłlap / Rovataink / Gyermekrajz-Szimbólumok / Tartalom
A serdĂŒlĂ”k krĂ­ziseinek tĂŒkrözĂ”dĂ©se rajzaikban

TanulmĂĄnyunk a rajzok szerepĂ©t, helyĂ©t vizsgĂĄlja a gyermekek, fiatalok megismerĂ©sĂ©ben. Olyan serdĂŒlĂ”k rajzaibĂłl vĂĄlogatunk, akik a fejlĂ”dĂ©st tarkĂ­tĂł krĂ­zisĂĄllapotok megoldĂĄsĂĄhoz kĂŒlsĂ” segĂ­tsĂ©gre szorultak. A rövid esetbemutatĂĄsokhoz rajzelemzĂ©seket kapcsolunk, több Ă­zben megkĂ­sĂ©reljĂŒk a fiatalban zajlĂł vĂĄltozĂĄst is szemlĂ©ltetni az idĂ”ben egymĂĄs utĂĄn kĂ©szĂŒlt alkotĂĄsokkal.

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a (szociál)pedagógusok képzésében, továbbképzésében milyen fontos (lenne) a rajzelemzés gyakorlása. A fent jelzett korosztály jelentĂ”s része tanuló, így a jól képzett szakemberek szervezetten, még intézményi kereteken belül tudnának hatékony segítséget nyújtani a feszültségek észlelésében, majd azok oldásában is.
Kulcsszavak: rajzelemzés, szorongás, serdülĂ”kor, intézményi keretek
SerdülĂ”k kríziseinek tükrözĂ”dése rajzaikban


A rajz, mint diagnosztikus lehetĂ”ség

Folyamatosan keressük azokat az eszközöket, melyek segítségével teljesebbé tehetjük az emberek megismerésének folyamatát. Régóta ismert tény, hogy többek között a rajzok ebben jelentĂ”s segítséget nyújthatnak.
Talán Ebenezer Cooke (1885) volt az elsĂ”, aki a gyermekek rajzait vizsgálva megállapította, hogy azok utalnak tulajdonságaikra, személyiségükre. Ahhoz azonban, hogy a személyes jellemzĂ”kre következtethessünk, tisztában kell lennünk az általános törvényszerĂ»ségekkel. Kerschensteiner (1905) három fejlĂ”dési szakaszt különített el a gyermekek ábrázolásában, és Ă”t számos kutató követte a különbözĂ” szempontú felosztások megalkotásában. Mivel ezek összefoglalása több helyen is olvasható (pl. Harsányi 1964) (Kárpáti 1984) (Feuer 2000a), mi most eltekintünk az ismertetésüktĂ”l.
A mozgás és nyomhagyás öröméért végzett firkálásokat lassan felváltják azok a rajzok, melyeket a gyerekek ismeretei határoznak meg, az kerül a papírra, amit tudnak a környezetükrĂ”l, szemben azzal, amit látnak (ez is az egyik magyarázata az oly sokszor megjelenĂ” transzparenciának, átlátszóságnak, az óvodások �röntgenképein�). Ennek a ténynek is szerepe van abban, hogy a rajzok és az intelligencia között szoros összefüggés mutatható ki. Goodenough (1926) az emberábrázolás szintjének mérésével rajzkvóciens kiszámítását tette lehetĂ”vé. �A rajzkvóciens (RQ) általában megegyezik az intelligencia-kvócienssel (IQ). A két mutató jelentĂ”sebb eltérése a gyermekek pszichikus állapotában és fejlettségében meglévĂ” egyenetlenségre utaló, diagnosztikus jelzĂ”.� (Torda 1999, 3).


Tapasztaljuk pácienseink, gyermekeink tüneteit, érzékeljük nehézségeiket, esetleg segítségért, tanácsért fordulnak hozzánk Ă”k vagy családtagjaik, nevelĂ”ik, és mi minden eszközt megragadunk, játékokon és rajzokon keresztül is próbáljuk megérteni a gyermekekben zajló belsĂ” folyamatokat. - A rajzvizsgálatok alkalmazási területei és módszerei szinte áttekinthetetlenek. Felhasználják például az intelligencia, az érdeklĂ”dés, testséma zavarok, karakteranomáliák, érzelmi zavarok, pszichopatológiai jelenségek, feltárásához és követéséhez. - (Hajnal 2000, 421).

Karda Csaba rajzvizsgálatai során a gyermekrajzok felhasználhatóságát a következĂ”képpen csoportosította:
1. Elemtartalma szerint következtethetünk a gyermek intellektuális fejlettségi szintjére;
2. MinĂ”ségi különbségekbĂ”l következtethetünk a gyermek érzelmi állapotára;
3. Végigkísérhetjük a gyermek lelki állapotát;
4. Bizonyos betegségek fázisait.� (Karda 1993, 8)


Ezzel a csoportosítással Karda tulajdonképpen átvezet bennünket a témarajzok elemzésétĂ”l a dinamikus rajzvizsgálatig. A rajztesztek egy része kötött feladatot kínál, arra kérik például az egyéneket, hogy rajzoljanak embert, családot, fát vagy éppen házat. - A dinamikus rajzvizsgálat (Hárdi 1983) nem egy-egy rajz projektív értelmezésén, hanem rajzsorozatok longitudinális összehasonlításán, a klinikai és grafikus változások párhuzamos követésén alapul. Nagy hangsúlyt fektet az idĂ”i szempontok értelmezésére, a statikus elemzés helyett a folyamatszerĂ»séget emeli ki. - (Vass 1996, 82)
A kötött, rajzos feladat a helyzet strukturálásával is kezdi oldani a páciens feszültségét, így a kapcsolatteremtést megkönnyítĂ” eszköz lehet. Olyannyira, hogy Winnicott (Winnicott 1971) bevezette a "terápiás konzultáció" fogalmát, amelyet fĂ”ként akkor alkalmazott, amikor úgy ítélte meg a helyzetet, hogy néhány találkozás elegendĂ” lehet a változás beindításához. Ilyenkor a firka-játék segítségével kommunikálnak egymással. A játék lényege, hogy felváltva, egyenrangú félként egészíti ki a másik által elkezdett firkákat páciens és terapeuta. Az egymás vonalkáinak kölcsönös beépítése a gyorsan egymás után születĂ” ábrákba, majd azok elnevezése hozzájárul a bizalom kialakulásához, és "az ide-oda sétáló papír segíti a tudattalan anyag feltárását, a firkajáték" teret enged az asszociációnak, elfelejtett álmok, elfojtott konfliktusok, csalódások életrekeltésének.- (Virág 1993, 190). Nagy (1999) is hangsúlyozza, hogy - a rajzok diagnosztikus és terápiás felhasználása során fontos a bizalom légkörének, a játékos helyzeteknek a megteremtése".(Nagy 1999, 3)
A rajzokat a pszichodiagnosztikában már kora gyermekkortól kezdve szinte mindenkinél használhatjuk. "A gyermekek rajzait gyakran mint egy projekciós folyamat képi megnyilvánulását szoktuk értelmezni". (Feuer 1995, 45) Alkotásaikban megjelennek, alkalmanként akaratlanul is a felszínre törnek a vágyaik, fantáziáik, félelmeik, az Ă”ket aktuálisan foglalkoztató gondolatok, melyeket gyakran nem tudnak, vagy nem akarnak szóban megfogalmazni. A motoros szint nehezebben kontrollálható, mint a verbális, így az ellenállások könnyebben tetten érhetĂ”ek. Következtethetünk a gyermekben zajló intenzív emocionális folyamatokra, és lehetĂ”ségünk nyílhat azokat a felszínre hozni és kezelni. Kiolvasható a grafikus alkotásokból a gyermek önmagával és környezetével kialakított kapcsolata. Különösen, ha a rajz témája is tartalmaz erre felszólító jegyeket. Gyakran kérik a gyermekektĂ”l, hogy rajzolják le tényleges családjukat (Harsányi1968) (Hajnal 1995), ismételt feladatként vicces, humoros formában (Harsányi 1968), máskor egy elképzelt (Halász 1993), egy elvarázsolt (Greguss 2001), vagy egy tevékenykedĂ” család (Vass 2001) ábrázolása a feladat.
A rajzok értelmezése több szinten történik: a tartalom mellett természetesen figyelembe kell vennünk a grafikus kidolgozás milyenségét, ma már számítógépes programot (Vass 1999) is használhatunk ehhez. Vass Zoltán tanulmányában bemutatja - a számítógép használatának kiterjesztését a statisztikai adatelemzésen túl a grafikus elemzés területére.- (Vass 1996, 96)
Többféle jól bevált, alaposan kidolgozott rajzteszt áll rendelkezésünkre. A rajzdiagnosztikában minden gyermek rajzát az értelmi és pszichés fejlettségi szintjén, személyiségének tükrében, szociális, kulturális környezetében kell értelmezni. Helyes, sablonoktól mentes értékelést csak a gyermekkel a rajzról történĂ” explorációs beszélgetéssel, illetve a gyermekrĂ”l szerzett további információkkal kiegészítve kaphatunk. Mindig eszembe jut, amikor a családrajzokról van szó az az évekkel ezelĂ”tti eset, melyben egy tanítónĂ” fordult az iskolapszichológushoz kérdéseivel egy elsĂ” osztályos kisfiúval kapcsolatban. Meghökkenve mutatta diákja családábrázolását, melyrĂ”l hiányzott az anya. A gyermek külön felszólításra sem volt hajlandó rajzát kiegészíteni, azt mondta, az anya a másik szobában alszik. Ha utánanézünk, hogy a hiányzó alakot miként értelmezik például gyermekelhelyezési perek alkalmával, megtudjuk, hogy "a gyerek a személy jelenlétét nem tartja kívánatosnak, tehát a személy elutasításának tünete" - (Hajnal 2000, 422), vagy a - családtagok kihagyása általában az emocionális problémák jelzése; az egyes konkrét esetekben a kihagyott személy felé irányuló, manifesztációjában letiltott agressziót mutathatja - (Vass 2001, 117). A fent említett esetben is feszültséget rejtett a családrajz, bár a tanítónĂ” vélekedésével ellentétben, az alapvetĂ” problémát nem az anya-gyerek kapcsolat megromlása, vagy a szétesĂ”-félben levĂ” család jelentette. A kisfiú az osztályközösségbe, az iskolai életbe nem tudott beilleszkedni. Az iskolába mindennap az anya kísérte a gyermeket (az óvoda közelsége miatt oda gyakran mehetett egyedül), így ilyen módon összekapcsolódhatott az elutasított helyzet, és az anya szerepe. Vágyai is a felszínre törhettek a rajzban, mert az anya az elĂ”zĂ” évben még nem járt dolgozni (akár alhatott is a "másik szobában"), és így sokkal több idĂ”t tudtak egymással eltölteni. A feszült helyzetet iskolaváltoztatás oldotta meg, melyre többek között azért került sor, mert az említett oktatási intézmény a teljes Zsolnai programot alkalmazta, ami naponta 8(!) tanítási órát írt elĂ” már az elsĂ” osztályban is.
Minden tanító és óvodapedagógus szinte naponta rajzoltat a csoportjaival szabadon vagy megadott témákat, és azokból valóban nagyon sok fontos információhoz juthat, melyek hozzásegíthetik a gyerekek mélyebb, pontosabb megismeréséhez. Izgalmas végignézni az óvodások képzeleti-játékok után született rajzait (GĂ”bel 2003), velük szárnyal a mi fantáziánk is, de közben ismételten fel kell hívnunk a pedagógusok figyelmét, hogy mindig óvatosan bánjanak a rajzok kapcsán felmerülĂ” gondolatokkal, megérzésekkel. Soha nem szabad sem a gyerek felé, sem a szülĂ” felé értelmezéseket, visszajelzéseket adni.
A rajzos foglalkozásoknak egyik nagy elĂ”nye éppen az, hogy "terméküket" többször is elĂ”vehetjük, van módunk arra, hogy felülbíráljuk az elsĂ” benyomásunkat, kiegészítĂ” információkat szerezhetünk, és azok birtokában módosíthatjuk meglátásainkat, összehasonlíthatjuk az idĂ”ben egymás után született alkotásokat. Egy team tagjai együtt, és külön-külön is elemezhetik a mĂ»veket, kontrollt nyújtva ezzel egymásnak, vagy a még gyakorlatlan kollegáknak, és kérhetünk külsĂ” segítséget is.
Néhány szerencsés fĂ”iskolai hallgató is részese lehet ilyen team munkának, és rendkívül sokat tanulhat belĂ”le. Tóth Piroska, az Apor Vilmos Katolikus FĂ”iskola hallgatójaként, a gyakorlatot a Vadaskerti Kórház és Szakambulancia serdülĂ” osztályán töltötte. Gyakorlatának tapasztalatait dolgozta fel szakdolgozatában, ebben lehettem én is (Rostás Rita), mint témavezetĂ”je, társa és segítĂ”je. Ez a dolgozat az általa összegyĂ»jtött mintegy 50 rajzból mutat be néhány jellegzetest. Egyaránt elĂ”fordultak kötött és szabadrajzos feladatok, mint ahogy az is váltakozott, hogy szabadidejükben, vagy foglalkozáson készítették-e a 14-18 éves fiatalok a bemutatott alkotásokat.
Ezzel a dolgozattal részben szeretnénk hangsúlyozni, hogy mennyire fontos már a képzés során biztosítani a pedagógushallgatók számára a rajzelemzésekben a jártasságot.
Másrészt a serdülĂ”k alkotásait felhasználva, megkíséreljük a rajzokon keresztül is bemutatni a felszínre törĂ” feszültségeket. Tesszük ezt annál is inkább, mert úgy látjuk, a szakirodalomban gyakran találkozunk kisebb gyermekek rajzaival (Duróné 1994) (GerĂ” 1974) (GĂ”bel 2003) (Kárpáti 1990) (Mérei 1970) (Molnár 1990) (Molnár 1993). A betegségekhez kapcsolt elemzés is többször elĂ”fordul Hárdi István (pl. Hárdi 1967) cikkeiben, de más szerzĂ”knél is (Vass 1999) (Feuer 2000b) (Marton 2000), ám úgy tĂ»nik, mintha a kifejezetten a gyermek és felnĂ”ttkor átmenetéhez kapcsolódó rajzelemzések (Várfiné 1996) (GerĂ” 1982) valamivel ritkábbak lennének.
A feszültség megjelenése serdülĂ”k rajzaiban
A serdülĂ”kor jellegzetességeit számtalan tanulmány összefoglalja, melyek közül kiemelnénk Vikár György még ma is szinte kötelezĂ” olvasmánynak számító írását (Vikár 1980) és Bagdy EmĂ”ke (Bagdy 2000) átfogó beszámolóját. A jelen cikkhez nagyon szorosan kapcsolódik Gádoros Júlia áttekintése a gyermek- és serdülĂ”korban leggyakrabban elĂ”forduló depressziós és szorongásos zavarokról (Gádoros 1996).
A serdülĂ”kor eriksoni (Erikson 1991) nagy kérdése a "Ki vagyok én?". Nehéz kérdés még az egészségesen fejlĂ”dĂ” egyéneknek is, sok idĂ”t, pszichés energiát felemészt, mire lassan továbbléphetünk. Baj van, azonban, ha hiányoznak a környezetbĂ”l azok a személyek, akik a biztonságot jelenthetnék, vagy azért mert ténylegesen eltávolodtak, vagy azért, mert hiába vannak fizikailag jelen, valamilyen ok miatt nem elérhetĂ”ek családtagjuk számára. Baj lehet akkor is, ha a fenti kérdésre a fiatalt körülvevĂ”, számára fontos másoktól folyamatosan érkezĂ” válaszok nehezen feleltethetĂ”ek meg egymásnak, nehézséget okozhat számára a különbözĂ” szintérrĂ”l érkezĂ” elvárások összeegyeztetése is. Ezek is szerepet játszhatnak a serdülĂ” lázadó viselkedésében, vagy éppen visszahúzódásában, befelé fordulásában.
A kórház egyik depresszió miatt kezelt 17 éves betege példaként szolgálhat ez utóbbira. Farajzát érdemes megnézni, nagyon árulkodó.

A fiú viselkedése bekerülése elĂ”tt inaktívvá vált, gyakran elĂ”dfordult, hogy nem ment iskolába, és lakásukat sem hagyta el napokig. A tünetek megjelenése óta étvágytalan, sokat fogyott, iskolai teljesítménye romlott. Rosszul alszik, ami nehéz elalvást és gyakori felébredéseket egyaránt jelent. Gyakran kedvetlen, nem motiválható. Érzelmi reakciói gyengék, figyelme dekoncentrált. Szülei 6 éve elváltak, azóta hol az egyiknél, hol a másiknál lakik. Tulajdonképpen nincs olyan hely, amelyet az igazi otthonának nevezne.
Rajzára jellemzĂ”, hogy kizárólag grafit ceruzát használt, bár számos színes filc is a rendelkezésére állt. Az A4-es lap egészét kitöltötte, nem hagyott szabadon helyet. A fának ágai nem nagyon látszanak, satírozással is takarja azokat, lombozata a föld felé hajlik. A fa nagysága, elhelyezkedése, a lomb lefelé irányuló megjelenítése, továbbá a színek hiánya, az árnyékolás nagyfokú érzelmi elhanyagoltságot takarhat, kifejezhet védekezést veszélyesnek, nem kívánatosnak ítélt külsĂ” behatások ellen. (Süle 1988) Ugyancsak problémára utalhat a két (egy + egy tükörkép?) odú a fán, mely jelképezheti a serdülĂ” két "otthonát", bár az odú kapcsolatba hozható az ébredezĂ”, de még frusztrált szexualitással is. A talajvonal kusza satírozása, a gyökérzet elfedése, mely különösen erĂ”s a jobb, a realitás, a férfiasság oldalán, az ösztönélet elutasítását jelzi. A hinta lehet az ingadozás jelképe, mely szimbolizálja a stabilitás hiányát.
J. Cs. rajza elsĂ” ránézésre is szomorú, lehangolt, szorongó hangulatot áraszt, amit a részletek vizsgálata is alátámaszt.
A már szinte elviselhetetlen szorongás mutatkozik meg egy szkizofréniás beteg, D. Zs. rajzán is.

A lánynál skizofréniát diagnosztizáltak egy éve, gyógyszeres kezeléssel állapota egy ideig stabil volt. Szülei javaslatára azonban abbahagyta a gyógyszerszedést, és állapota sokat romlott. ElĂ”fordult, hogy érthetetlen viselkedésével megijesztette környezetét, így került vissza a kórházba. Kedélyállapota ingadozó. Gyakran hallucinál, elmondása szerint szellemek kergetik, akik meg akarják ölni, ezt örökítette meg a rajzán is.
Az egész rajzban van valami bizarr. A fej alakja valószínĂ»tlen formájú, és akárcsak a haj, abszurd színĂ». Az alak, amit ábrázolt Ă” maga, bár a rajz alapján a figura korát nem lehet megállapítani, lehetne akár gyermek vagy egy fiatal nĂ” is. Az ajkak, fogak üvöltenek, vicsorítanak, és a szem kétségbeesésrĂ”l, nagyon erĂ”s szorongásról árulkodik. Az egyik szeme balra néz, mintha onnan várná közeledni félelmének okát, bár a kép egyáltalán nem tükröz semmiféle mozgást, minden szilárd, stabil. Az orcán kétoldalt vérvörös folt mutathatja azt, hogy kimelegedett a futástól, de a pír lehet a rettegés következtében kialakuló lázrózsa jele is. A háttér sötétsége, áttekinthetetlensége talán éppen arra az erdĂ”re utal, melyben a szellemek üldözik. Az erdĂ”képzetet erĂ”síti a rajz két oldalán szimmetrikusan, keretszerĂ»en elhelyezett két fa a bokorral. A fák ábrázolása sematikus, a színezéssel, az arccal együtt figyelve, úgy érezzük, a kép regressziós jeleket mutat.
Szintén szorongásos tüneteket mutat Ny. Zs., aki szuicid késztetései és evési zavara miatt került pszichiátriái osztályra. A 16 éves lány az elsĂ” napokban szinte egyáltalán nem kommunikált társaival, leggyakrabban összekuporodva üldögélt, remegett. Kerülte a szemkontaktust.
Ház- Fa- Ember rajzteszt (Buck 1947) keretében készült rajza nem korának megfelelĂ” rajzfejlĂ”dési szintet mutat.

A rajz hangulata zavaros, teljes kuszaság jellemzi. ElképzelhetĂ”, hogy a gyermekded ábrázolás az aktuálisan zajló regresszió megnyilvánulása. A képet a látszat ellenére nem csapta össze, közel 45 percen keresztül készült, és a részletek megfigyelésekor szembe ötlik, hogy milyen aprólékos a kidolgozás. A bejárati ajtóhoz lépcsĂ” és azt szegélyezĂ” korlát vezet, fölötte lámpa látható. A ház jobb oldalán van egy terasz, azt is korlát zárja le, alatta egy fĂ»nyíró, míg a balra magas tuják állnak. Figyeljük meg a tetĂ”ablakokat, melyek alakja jelzi a tetĂ” ferdeségét, és talán éppen az kelti a szétesettséget, hogy ugyanezt a perspektívát maga a tetĂ” nem mutatja.
Két emberalak látható a rajzon. Az egyik a tetĂ”ablakból lóg ki, neki a neme nem állapítható meg, a másik a fa elĂ”tt tartózkodó kislány. Mindkét alaknak jellegzetes a karja, mintha nyúlnának valami felé, mintha kérnék a segítséget, de bár a fenti láthatja a földön lévĂ”t, az neki háttal áll olyan reménytelenül messze, hogy nincs esély egymás elérésére. A leányalak önmagában is ellentmondásos, törzse, keze, feje statikusságot mutat, lábai kissé az út felé fordulnak, mintha menne. Arca nem kidolgozott, szája egyenes, láthatóan nincs jó hangulata. A fa ágai az ég felé meredeznek, összekeverednek az esĂ” vonalaival, ami fokozza a rajz kuszaságát, enyhe jobbra dĂ”lése a nĂ”iesség elutasításának jelzése lehet. Bár a rajz tele van korlátokkal, az örökzöld sövény is szinte áttekinthetetlenül sĂ»rĂ», a fa alulról teljesen nyitott, rajzolója �sérülékeny a szexuális és tudattalan ösztönkésztetések irányából - (Süle 1988, 129). Az eget felhĂ” borítja, az esĂ” esik, de elĂ”bújik a kisgyermekek mosolygó napja.
Ny. Zs. egy késĂ”bbi alkalommal szabadon választott feladatként nĂ”i arcot rajzolt.
FeltĂ»nĂ” a minĂ”ségbeli különbség a két alkotás között, a regresszió állapotából a fiatal ekkor már kikerült.
Ezen a rajzon is találhatunk a leány betegségére utaló jeleket. Az arc félelemrĂ”l tanúskodik, a kép központjában lévĂ” nyitott száj az evészavarával hozható összefüggésbe. A szorongás képbeli megjelenésének jelei a már említett tátott száj, mely olyan mintha kiáltana, a felhúzott szemöldök és a tágra nyílt szem. A nĂ” arcformája és annak satírozási iránya azt sugallja, hogy az ábrázolt személy megijedt, és emiatt kissé hátrahĂ”költ. Az arc, keskeny, a nyak irányában az egész alak vékonyodik, sĂ”t a nyaknál szinte teljesen bezárul.
A következĂ” néhány példában olyan rajzokat mutatunk be, melyek alkotói úgy küzdenek a problémákkal, hogy normaszegéssel, lázadással reagálnak rájuk.
V. K. 16 éves leány, csavargásai miatt került be a kórházba. Mikor elszökött otthonról, nem járt iskolába, felnĂ”tt férfiak társaságát kereste, bár azt tagadja, hogy idegenekkel bármilyen jellegĂ» nemi kapcsolat létesítésére törekedett volna. A rajzolás a hobbija, büszkén mutatta az eddig készített mintegy 200 rajzát, mely a 4. 5. ábrához hasonló "manga" nĂ”ket ábrázol.


Ezek a rajzfilm-figurára emlékeztetĂ” alakok kizárólag nĂ”nemĂ»ek, nagyon erĂ”s szexuális jegyeket hordoznak magukon. A rajzokhoz intenzív, nĂ”ies színeket használ. Ugyanakkor miközben árad a képekbĂ”l a kihívás, a figurák, szégyenlĂ”sen eltakarják magukat, oldalra néznek, az Ă”szinte, magabiztos szemkontaktus hiányzik. Mindkét nĂ”alakra jellemzĂ” a fájdalmas, félelemmel és feszültséggel teli arckifejezés. A rajzaiban tetten érhetĂ” a projekció mechanizmusa, saját vágyait a �mangákra� vetíti ki.
V. K. külsĂ”re már "átalakult", csinos felnĂ”tt nĂ”nek néz ki, öltözködése és viselkedése általában nem kihívó. JellemzĂ” rá, hogy amint egy számára vonzó férfi jelenik meg a környezetében, magatartása megváltozik, kissé erĂ”szakosan, "minden áron" igyekszik verbális kapcsolat létesíteni. A nĂ”vé válás azonban még gondot okoz neki, szorongása gátolja a társas környezetbe való beilleszkedésben.
Viselkedési zavarok miatt szorul kezelésre A. M. 14 éves, kiemelkedĂ”en jó intellektusú fiú.
Édesanyja munkanélküli, az apa balkáni származású, aki eltĂ»nt az öböl-háború idején, azóta holléte ismeretlen. Az anya, a férje eltĂ»nése óta a második élettársi kapcsolatot tartja fenn. Jelenlegi társa külföldi munkavállaló.
A. M-nek két féltestvére van, mindkettĂ” az új nevelĂ”apától. A család korábban többször élt rövid ideig külföldön, leghosszabb kint tartózkodásuk 3 hónapig tartott. A gyermek és az anyja közötti kapcsolat ambivalens, nevelĂ”apjával és testvéreivel pedig kifejezetten rossz. Édesapjáról sohasem beszél, ha a kérdezik, akkor sem válaszol, elrohan vagy dühkitöréssel reagál.
A. M. iskolai beilleszkedését nehezítette bĂ”rszíne, sokat csúfolták emiatt, mire Ă” többször verekedést provokált. Viselkedése gyakran kritikátlan, többször elĂ”fordult, hogy lopott, illetve, hogy szándékosan levizelt tárgyakat.
Az alkotás egy szabad rajzos foglalkozáson készült, ahol zene mellett, csöndben mindenki azt rajzolhatott, amihez kedve volt. Rendelkezésre álltak színes ceruzák, filcek, zsírkréták.

A. M. rajzán elsĂ” ránézésre egy viszonylag kopár tájat látni, melynek közepén egy magányos fa áll. Gyökerei kiállnak a földbĂ”l, kapaszkodót keresve. A lombozat nagyon sötét, vízszintes vonalakkal fedi el, takarja el az ágakat és önmagát. A fa mögött jobbra teljesen kopár sziklák vannak (az apai oldal, a jövĂ” kilátástalan), míg balra fenyĂ”sáv és egy vízesés forma található. A kép közepén a felkelĂ” / lemenĂ” nap mtívum. Mind a magányos fa, mind pedig annak kilógó gyökerei a társas kapcsolatok hibás mĂ»ködését jelzik. A fa "elkerítése" a nem kívánt egyedüllétre, magányosságra, szorongásra utalhat. A rajz díszítése és színezése csupán az eltérĂ” irányú satírozásból áll. Bár a kép kidolgozása jó, és egy 14 éves fiú rajzfejlĂ”dési szintjén túl mutat, a hangulat, amit áraszt szomorú, lehangoló, komoly.
A rajz különlegessége, hogyha jobban megnézzük, akkor úgy tĂ»nik, mintha a vízesés egy (katonai?) sapkával letakart homlokot, az abból kiálló szikla egy orrot, majd egy szájat ábrázolna, vagyis a kép alsó részén egy hanyatt fekvĂ” embert láthatunk. A figura jelentheti az apát. Az arcnélkülisége, sziklává dermedése utalhat arra, hogy a gyermek nem ismeri, elérhetetlen, megközelíthetetlen a számára, de megjelenítésébĂ”l következtethetünk rá, hogy hiányzik neki. Lehet, hogy egy mesebeli alvó óriás fekszik itt, aki még fel is ébredhet, csak elég sokszor, elég feltĂ»nĂ”en, elég hangosan kell felhívni magunkra a figyelmet?
A fiú a rajz elkészülése után nem akart beszélgetni róla, elutasított mindenfajta kommunikációt, nem ismerte el, hogy képének két jelentése is lehet, elfojtással élt.
A. M. következĂ” rajzán egy "deszkás" srácot ábrázol.

Itt is jelentkezik némi kétértelmĂ»ség, mert az arckifejezése, szakálla felnĂ”tt férfiéra emlékeztet, sapkájával akár egy katona képzetét is keltheti. A gördeszka pedig a 12-16 éves fiatalokra jellemzĂ”. Az alak tekintete hideg, gyanakvó, kéztartása fenyegetĂ”, a "kinyújtott ujj a legidegesítĂ”bb gesztusok közül való" (Pease 1990, 38), jelzi, hogy ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretné, azt megbánja a vele összeütközésbe kerülĂ”. Másik kezén a két kinyújtott ujj, utalhat az ördög szarvára, de a rockerek is ezt a kézformát használják "csápolás" közben. Az agresszív kisugárzást valamelyest csökkenti, hogy a kezek nem mások felé, hanem a talaj felé irányulnak. A rajzon együttesek és egy énekes jelképei láthatók. Mindannyian divatos, a fiatalok körében népszerĂ» zenét játszanak, szövegeik kissé provokatívak, a fennálló normákat bírálják.
Ez a kép is része lehet az A. M-ben zajló indulattalanítás folyamatának.
Végezetül P. F. 17 éves leány rajzát elemezzük.

P. F. bulimia nervosa miatt került felvételre. Középiskolás, jó intellektusú, szorgalmas lány, ügyesen rajzol. Betegségtudata nincs, nem ismeri el, hogy problémája lenne az evéssel. Magát kövérnek tartja, bár súlya normális. Kórházba kerülése elĂ”tt szülei többször tapasztalták, hogy nagy mennyiségĂ» étel tĂ»nt el a hĂ»tĂ”szekrénybĂ”l, és elĂ”fordult, hogy öklendezĂ” hangokat hallottak a fürdĂ”szobából. A lány tagadta, hogy meghánytatta magát, bár ez elsĂ” ránézésre megállapítható, mert kézfeje nagyon száraz, kicserepesedett, és apró karcolások vannak az öklén.
A rajzon egy divatos, csinos rendkívül magas nĂ”t láthatunk. A magasság mellett a legszembeszökĂ”bb, a tulipánformára emlékeztetĂ” arc, melyrĂ”l kimaradt a száj, a táplálkozás szerve. A nĂ”, bár vonzó, szinte betegesen vékony, csontjai csúcsosan kiállnak (ál, váll, könyék, csukló), nyaka, végtagjai hosszúak, bal kézfejét oldalra tartja, kicsit fölényesen, ám az ujjak a többi testrészhez képest gyengébben kidolgozottak, és nagyon elnyújtottak. Jobb kézfeje a háta mögé van rejtve. A két kézfej ilyen jellegĂ» megjelenítése, és a száj hiánya utalhat az önhánytatásra, a lányban dolgozó feszültséget is jelezheti, mert az elfojtásra jellemzĂ” módon, részlegesen ábrázolja a szorongást, bĂ»ntudatot okozó testrészeket. A virággal való hasonlatosság, a hangsúlyos nagy szem, összecseng a súlyukkal sokat foglalkozó nĂ”k aggódó vélekedésével: "nekem ennem sem kell, nekem elég, hogyha ránézek az ételre, én még a levegĂ”tĂ”l, és a víztĂ”l is hízom."
A serdülĂ”korban felgyorsuló biológiai és pszichés változások, az arra érzékenyeknél betegséget kiváltó, elĂ”segítĂ” tényezĂ”ként hathatnak. Egy a közelmúltban megjelent cikkükben Várfiné Komlósi Annamária és mtsai (Várfiné 1996, 114) arra hívják fel a figyelmet, hogy a serdülĂ”kor lehetne a legalkalmasabb idĂ”pont a depresszió prevenciójára, többek között azért is, mert iskolai közegben könnyen elérhetĂ” és szĂ»rhetĂ” még ez a korosztály. Tanulmányukban beszámoltak arról a kísérletrĂ”l is, melyben a veszélyeztetett fiataloknak és osztálytársaiknak támogató kiscsoportos foglalkozást szerveztek. Itt is tapasztalták, hogy a rajzokon keresztül pontosítani lehet a kórképet, megsejthetĂ” például, hogy milyen megküzdési stratégiák mozgósítására képes a fiatal.
Azt gondoljuk, hogy ehhez a munkához nagyon sokban hozzájárulhatnának a szociálpedagógusok, és a mentálhigiénés továbbképzéseket végzett, nyitott pedagógusok. A szĂ»résben is, és az öngyógyító folyamatok beindításában is nagyon nagy szerep juthat a rajzoknak. Ahhoz, hogy ez ténylegesen megvalósulhasson, el kell érnünk, hogy minél több olyan végzett hallgatónk legyen, aki már a képzés során megkezdi az elmélyedést a rajzdiagnosztikában.
Az általános és középiskoláknak elĂ”írja a közoktatási törvény (www.om.hu, 2003), hogy gyermek- és ifjúságvédelmi felelĂ”st, egészségnevelĂ”t és szabadidĂ”szervezĂ”t is alkalmazzanak, mely feladatkörök betöltésére többek között a szociálpedagógus, családpedagógus végzettségĂ»eket javasolja. Sokszor hallani azonban, hogy ez megreked a formalitás szintjén, nem találják meg a tényleges szerepüket, helyüket segítĂ” szakembereink az iskola világában. Örülnénk, ha gondolatmenetünk hozzájárulhatna ahhoz, hogy az oktatási intézmények is úgy érezzék, hasznosítható, fontos segítséget kaphatnak az órarendi keretek között tanítást nem végzĂ” szakemberektĂ”l is.

Forrás: FejlesztĂ” Pedagógia, 14. évfolyam; 2003/6. p.:11-16.





RostĂĄs Rita, TĂłth Piroska