AZ OKMÁNYOK VIZSGÁLATÁNAK KRIMINALISZTIKAI JELENTŐSÉGE
Napjainkban az okmányok vizsgálatának kriminalisztikai jelentősége egyre fokozódik. Ennek a folyamatnak – mely elsősorban a hamisítások mennyiségi és minőségi átalakulásában fi-gyelhető meg – több összetevője könnyen felismerhető. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy egyre többféle és egyre magasabb értéket képviselő okmányokat gyártanak és bocsáta-nak ki, ezáltal természetesen megnőtt az okmányokkal történő visszaélések és az okmányha-misítások száma, illetőleg fokozottan nőtt az így okozott kár mértéke. Másik jelentős körül-mény, hogy gyökeresen megváltozott az okmányokkal elkövetett bűncselekmények színvona-la. A technikai fejlődés egyre nagyobb mértékű, ezáltal egyre több munkahelyre és otthonba került fénymásoló, nyomtató berendezés, stb. Jelentős mértékben megnövelte az okmányok-kal kapcsolatos bűncselekmények számát, hogy az oktatásban és a számítástechnikai képzés-ben, illetve az Interneten nagyon sok olyan információ megtalálható, amely segíti a hamisító kedvű személyeket. Nyílt kereskedelmi forgalomban beszerezhetők olyan korszerű nyomda-technikai eszközök (bár nagyon magas árfekvésűek), melyek nagyon jó minőségű utánzatok előállítására alkalmasak.
A kriminalisztika szempontjából igen nagy jelentősége van annak is, hogy a technikai fejlődés nemcsak a bűncselekmények elkövetőit segíti, hanem lehetőséget ad az okmányok előállítói-nak is arra, hogy termékeiket magasabb fokú védelemmel lássák el. Jelentős továbbá az a fej-lődés is, ami az okmányok szakértői vizsgálatainak körében tapasztalható. Ez a változás elő-segíti azt a folyamatot, hogy az okmányok illetőleg a velük kapcsolatos okmányszakértői vé-lemények egyre többször kerülnek bizonyítékként a bíróságok elé.

AZ OKMÁNY FOGALMA

Az okmány kriminalisztikai fogalma
Kriminalisztikai szempontból az okmány lehet bármilyen anyagból (papír, műanyag, bőr, üveg, fa, kő, stb.), készülhet bármilyen íróeszközzel (toll, ceruza, ecset, véső, kés, rúzs, vér stb.), tartalmazhat bármilyen jelentéktelennek tűnő adatot (személyi adat, szerződés, levele-zés, feljegyzés stb.), ha az eljárás során az fontos adatnak minősül. Tehát, ha mindent, ami az eljárás szempontjából lényeges, fontos információt tartalmaz, tágabb értelmezés szerint ok-mányként foghatunk fel.

Az okmány jogi fogalma
A jog nem használja az okmány fogalmat. Az okiratot, illetve annak két fajtáját, a közokiratot és a magánokiratot ismeri:
Okirat: „valamilyen tény, vagy körülmény igazolására előállított irat.”
- A közokirat olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki és amely mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt in-tézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Csak a meghatározás valamennyi elemének együttes fennállta esetén beszélhetünk közok-iratról” ;
- „A magánokirat kifejezés kiegészítő fogalom. Az okiratok rendszerezésének első lépése a közokiratok – mint különleges jelentőségű okiratfajta – kiemelése volt az okiratok közül. Minden más okirat magánokirat.


AZ OKMÁNYHAMISÍTÁS ALAPVETŐ FORMÁI ÉS MÓDSZEREI
Az okmányhamisításnak két alapvető formáját különböztetjük meg: a részleges és a teljes okmányhamisítást.
A részleges okmányhamisítás
Régebben az okmányhamisítás leggyakoribb formájának számított és a legváltozatosabb for-mái ismertek. Elsősorban személyi adatok vagy valamilyen nem kívánatos adat megválaszolá-sára alkalmazzák, vagy végzettséget, jogosultságot igazoló bejegyzéseket készítenek. A hami-sítás e formájához kisebb felkészültségre és egyszerű eszközökre van szüksége a hamisítónak. A részleges okmányhamisítás két fő csoportja:
- tartalmi hamisítás: az eredeti, már kiállított okmány valamely elemét (adat, fénykép, érvényesítő bélyeg, stb.) utólagosan megváltoztatják. A tartalmi hamisítás kiterjedhet egyes kiválasztott adatokra, illetve az okmány adatainak összességére.
- eredeti okmány vagy űrlap jogosulatlan felhasználása: az eredeti – általában illegá-lis úton megszerzett – okmányt jogosulatlanul vagy valótlan adatokkal állítják ki. Ne-hezíti a hatóság és a szakértő dolgát, ha az okmányt a kibocsátó hatóság tagja eredeti kitöltési technológiával tölti ki. Tovább nehezíti a hamisítás felfedését, ha az így kiál-lított „eredeti” okmányt a nyilvántartásba is bevezetik.
A részleges okmányhamisítás módszerei:
A részleges hamisítások elkövetői általában csak azon okmányelemek megváltoztatására töre-kednek, melyek lehetővé teszik számukra a kis mértékben megváltoztatott okmány felhaszná-lását a lehető legkisebb kockázattal. Ezért általában a személyi adatok, a fénykép, a jogosult-ságokat, végzettséget, tulajdonjogot igazoló és a felhasználóra vonatkozó bejegyzések illeték-telen megváltoztatásával, eltüntetésével, létrehozásával történik a hamisítás a legkülönbözőbb eszközök és módszerek alkalmazásával, amelyek az alábbiak lehetnek:
 Tartalmi hamisítás módszerei:
Eredeti okmányok tartalmi, formai változtatására az idők folyamán sokféle módszert találtak ki a hamisítók, melyek nagy száma miatt csak a gyakrabban előfordulók felsorolására adódott lehetőség.
- Adattartalom megváltoztatása:
Ezt a hamisítási módszert felülírásnak is szokták nevezni. Kivételezésének főbb módszerei lehetnek a törlés (mechanikai, vegyszeres-oldószeres és „fénymosás”), fedés (takarás), hoz-záírás (kiegészítés), beírás (új bejegyzés), esetleg applikáció (ráillesztés).
A törlés célja lehet a megváltoztatni kívánt adatok eltüntetése, vagy nem kívánatos adatok megsemmisítése. Általában könnyen észrevehető elváltozásokat hagynak maguk után, melyek egyszerűen ellenőrizhetők. A mechanikai törlés kivitelezése történhet radírozással, kikapa-rással, kicsiszolással. Ezen a „durva beavatkozások jobban láthatók surló fényű megvilágí-tásban. A vegyszeres törlés jellemzője, hogy nem csak a kívánt adat válik láthatatlanná vagy nehezen észlelhetővé, hanem a grafikai és szövegnyomatok is veszítenek színűkből (kifakulnak, elhalványodnak). A nedvesség hatására a papírfelület kissé megnyúlik és felülete egyenetlen-né válik. A „fénymosás” az adatok erős fénnyel történő nagymértékű elhalványítása, mely szintén hatást gyakorol a környezetében lévő egyéb okmányelemekre is.
A fedés módszerét elsősorban az „igénytelen” hamisítók alkalmazzák adatok eltüntetésére, inkább a hamisítási beavatkozások nyomait próbálják ily módon eltüntetni. A fedéshez alkal-maznak festéket, hibajavítót, tintát, kávét, vörösbort stb.
A hozzáírás a bejegyzett adatok megváltoztatása betűk, szavak kiegészítésével. A hamisító általában nem rendelkezik a megfelelő kitöltő eszközzel vagy különleges színezékkel, ezért a színbeli eltérés és a morfológiai sajátosságok (írásvonal vastagsága nem egyenletes, kettőzött írásvonal, gépi kitöltés esetén nem megfelelő karakterek) leleplezik.

A beírás csak annyiban más a hozzáírás módszeréhez képest, hogy nem csak kiegészítő ele-meket tartalmaz, hanem új bejegyzéseket is illetve, hogy ezt a műveletet megelőzheti egy tör-lés. Az adatok megváltoztathatók applikáció alkalmazásával is. Az applikálás során a hamisí-tó egy hasonló okmány vagy általa készített okmányelem, adatot tartalmazó darabjait illeszti az okmányban szereplő adatokhoz vagy azok helyére. Árulkodó jel a hordozó megvastagodá-sa és az új darab rögzítéséhez használt rögzítő anyag (ragasztó, lakk) jelenléte.

- Fényképcsere
A tartalmi hamisítások közül leggyakrabban alkalmazott módszer, mely kivitelezését tekintve igen sokrétű a fénykép fajtájának és védelmi megoldásának függvényében. A hagyományos rögzítésű (ragasztás, tűzőkapocs, ringli alkalmazása) fényképek esetében viszonylag durva módon eltávolítják a hordozóról a fényképet és helyére másik – hasonló nagyságú – fényképet ragasztanak. A hamisítónak ilyen esetben bélyegzőnyomat kiegészítést is kell végezni, ami a bélyegzőnyomatok morfológiája és a pontos illeszkedés miatt nem egyszerű feladat. Ennek elkerülésére szokták alkalmazni a részleges fényképcserét, melynek egyik kivitelezési lehe-tősége, hogy az eredeti fénykép – bélyegzőnyomatot tartalmazó részét – nem távolítják el az okmányból és az új fényképet a megmaradt részéhez illesztik.
Másik módja a fénykép emulziós rétegének részleges vagy teljes cseréje. A fotópapírról - áztatás után – összefüggő hártyaként lehúzható, fényképet tartalmazó emulziót az eredeti fénykép hordozó rétegére ragasztják. Ez a módszer nehezen kivitelezhető, de a hamisításnak ez a módszere nehezen ismerhető fel. Sok esetben árulkodik a fényképcseréről a hordozó felü-letén talált ragasztómaradvány és a hordozó fénykép alatt lévő részének – a fénykép eltávolí-tásából és a ragasztási hibákból adódó – felületi vagy vastagságbeli egyenetlenségei, melyek sok esetben tapintással is érzékelhetők.
További problémákat okozhat a hamisítónak a fényképek adatvédő fóliákkal történő biztosítá-sa is. Az adatvédő fóliát ugyanis adatváltoztatáshoz vagy fényképcseréhez fel kell emelni, hogy a hamisító hozzáférjen a változtatni kívánt felületekhez. Melegítés után vagy hidegen felhúzzák a fóliát, mely elveszti tapadóképességét, ezért visszahelyezéséhez idegen ragasztó-anyagra van szükség. A fólia a mechanikai- vagy hőhatásra megnyúlik, ezért a lapszéleknél lelóg a hordozóról, melyet levágással próbálnak eltüntetni. A felemelt fólia felülete visszara-gasztás után kissé egyenetlen lesz. Néha az egész adatvédő fóliát idegen fóliával helyettesítik. Árulkodó jel lehet a fényvisszaverő képesség megváltozása, a vágási felületek egyenetlensége, a lekerekített sarkoknál az illesztés pontatlansága, a hosszanti hajtogatási vonal hiánya és a biztonsági nyomatok hiánya.
A nyomtatással vagy lézergravírozással felvitt fényképek hamisítása rendszerint számítógé-pes nyomtatási technikával (tintasugaras és lézernyomtatóval) történik. Nagyító segítségével a morfológiai jegyek és a beavatkozást előkészítő eljárások nyomai jól észlelhetők.

 
- Bélyegző lenyomat/benyomat hamisítása
A nyomatimitációk készítésének egyik legrégebbi módszere a jó kézügyességet igénylő kézi rajzolás. Az így készített utánzatok esetében legtöbbször kisegítő módszereket is alkalmaz-nak (átmásolás, átnyomás). Az így készült „nyomatok” jól felismerhetők a festék felületi struk-túrájának a képéből, a segédvonalak maradványaiból, körző vagy indigó alkalmazásának nyomaiból és a bélyegzőnyomat morfológiai eltérései alapján.
A hamisítás egy másik lehetséges módja az eredeti bélyegző festékanyagának átvevő-átadó anyag segítségével történő átvitele, mely valamilyen festékátvevő anyagnak az eredeti bé-lyegzőnyomatra illesztéséből a nyomat átdörzsöléséből és új felületre „másolásából” áll. Az így készült nyomatok elmosódottak és halványabbak az eredetinél.
Különböző technikai eszközökkel, így pantográffal, gyorsmásolókkal, számítástechnikai nyomatatókkal és nyomdai úton is hamisíthatók bélyegzőnyomatok. Az ily módon készített nyomatoknál a formai eltéréseken kívül a festékanyag felületi struktúrája, elhelyezkedésének morfológiai sajátosságai egyértelművé teszik a hamisítás tényét, sőt az utóbbi sajátosságok alapján egyértelműen meghatározható az alkalmazott eszköz fajtája is.
A manapság legelterjedtebb hamisítási módszer az új bélyegzők készítése és alkalmazása. A hamisítók erre a célra guminyomdák összeállítható betűinek felhasználásával vagy lopott bé-lyegzők elemeiből állítanak össze, illetve fotópolimeres eljárás segítségével készítenek ma-guknak bélyegzőt. Ezekkel az eszközökkel kialakított bélyegzőnyomatok felismerése komoly szakértelmet igényel.

- Lap és/vagy fedélcsere, lapkivétel
A tartalmi hamisítások viszonylag ritka módszere, bár egyes okmányok esetén jellemző mód-szer, mely magas fokú felkészültséget és kézügyességet igényel. Általában útlevelek hamisí-tása esetén használatos. Nehezíti a hamisító dolgát, hogy e módszer csak akkor alkalmazható, ha legalább még egy, esetenként több hasonló okmány is a rendelkezésére áll. A módszer fel-ismerhető az okmány megbontásából és újra összeállításából adódó sajátosságok alapján. Különös figyelmet kell fordítani a gerinc és a fűzés vizsgálatára. Megkönnyíthetik a felisme-rést a kézi kitöltésű okmányok ilyen módszerrel történő hamisítása esetén az eltérő időben és helyen, esetleg más kitöltő eszközzel készült bejegyzések színbeli eltérései és a hitelesítő esz-közök eltérő sajátosságai.

 Eredeti okmány illetéktelen kiállítása
Két merőben különböző változatát kell megemlíteni: az általában bűncselekmény útján meg-szerzett okmány – hamisító, illetve a kiállító hatóság tagja által történő – illetéktelen kiállítá-sát. A lényegi különbség a kiállítás módjában és eszközeiben keresendő. A hamisító az eddig említett módszerek alkalmazására kényszerül, ezért a hamisítás ténye megállapítható. A ható-ság tagja ezzel szemben az eredeti kitöltő és érvényesítő eszközök és módszerek alkalmazá-sával tölti ki az eredeti okmányt, tehát a hamisítás az okmányok technikai vizsgálatával nem fedhető fel. Tovább nehezíti az ellenőrzést végző hatóságok dolgát, ha a hatóság tagja az ille-téktelenül kiállított okmány adatait felviszi a nyilvántartásba is.

Teljes okmányhamisítás
Ilyen esetekben nem a meglevő okmányok adatainak megváltoztatásával vagy hamis adatok-kal való kiállításával, hanem a hamisító által készített okmány hamis adatokkal való kitöltésé-vel történik a hamisítás. Tehát ezt a hamisítási formát választó hamisítónak fel kell készülnie az okmány előállítására (legyártására) is, ami biztonsági okmányok esetében nem egyszerű feladat. Ezután következhet csak az okmány kitöltése, hitelesítése. Ehhez a hamisítási formá-hoz magas felkészültségre és modern technikai eszközökre van szükség. A teljes (vagy totális) okmányhamisítás két fő csoportja:
- okmányutánzat, másolat készítése: létező okmány utánzatát, másolatát állítják elő majd azt valós, vagy valótlan adatokkal töltik ki. Minden olyan okmány utánzatnak számít, amint nem a hivatalosan kijelölt nyomda (vagy hivatalosan kijelölt nem legáli-san) állít elő;
- fiktív okmány készítése: eredetiben nem létező, kitalált okmányt készítenek el és jo-gosulatlan vagy valótlan adatokkal állítják ki – kifejezetten visszaélés céljából. A ha-mis okmányok igen különleges típusát képezik, az ilyen okmányoknak ugyanis nincs eredeti, valós változata. A fiktív okmányok készítése során nagy figyelmet fordítanak arra, hogy megjelenésében úgy nézzen ki, mint egy biztonsági okmány.
A teljes hamisítás módszerei:
A biztonsági okmányok teljes hamisítása összetett feladat, mivel az okmányok összes alkotó-elemét (hordozó, borító, nyomatok, biztonsági elemek stb.) elő kell állítani olyan minőségben, hogy megtévesztésre alkalmas legyen. Az űrlaputánzatok elkészítése után következhet azok illetéktelen kitöltése, hitelesítése és érvényesítése.
Köztudott, hogy a védett okmányok biztonsági papírra készülnek, ezért az alapos hamisító nem hagyományos papírra dolgozik, mivel az UV megvilágítással egyszerűen leleplezhető. A hamisítónak tehát megtévesztésre alkalmas hordozóra van szüksége, vagy bűncselekmény útján szerez meg, vagy kereskedelemben kapható papír felhasználásával a biztonsági elemek imitálásával készíti el. Az első esetben a hamisítónak már csak a nyomatokat kell elkészíteni jó minőségben. A második esetben a hagyományos papíron kell imitálnia a biztonsági papír védelmi elemeit. Festékréteg felvitelével vagy impregnálással érik el, hogy a papír UV meg-világításban alig észrevehető mértékben lumineszkál. Az így készült papírok „selymes”, „zsí-ros” tapintásúak és többségük sajátos fénnyel is rendelkezik. E módszer alkalmazásánál árul-kodó jel, hogy a kész okmánynál a vágási felületek erősen lumineszkálnak, a látszólagos UV negativitást biztosító felületi réteg gyakran megsérül, lekopik, mechanikai hatásra esetlegesen töredezik (zománc effektus).
A biztonsági szálat és a vízjelet általában ún. „szendvics technikával” imitálják: két vékony papírrétegből összeragasztással alakítják ki a papírt. Összeragasztás előtt rajzolással vagy nyomtatással készítik el az átvilágítással ellenőrizhető ábrákat. Az így kialakított vízjel UV fényben is jól látható az eredeti vízjellel ellentétben. A biztonsági szál imitációja esetén árul-kodó jel lehet, hogy a papír élén a szál végződése nem látható.
A jelzőrostok utánzása általában nyomdatechnikai úton történik. A rostokat lumineszkáló festékkel rányomják a papír felületére. Az így „készített” jelzőrostokat leleplezheti, hogy sok-szor azonos nyomóformával készülnek, ezért mindig azonos méretben és pozícióban helyez-kednek el a hamisítványon. Lumineszenciájuk intenzitása és színe is árulkodó lehet.

AZ OKMÁNYOK KRIMINALISZTIKAI VIZSGÁLATA
A hamis okmányok kriminalisztikai vizsgálata a bennük bekövetkezett változásoknak és az azokat okozó beavatkozásoknak és az eredeti, változtatás nélküli állapot szakértői feltárását és dokumentálását jelenti. Célja az érintett okmány eredeti vagy hamis voltának megállapítása. A hamisítás során az okmányelemek valamelyikében, de leginkább az alkatelemek közötti kor-relációs kapcsolat miatt több okmányelemen szinte minden alkalommal jól körülhatárolható jellegzetességek keletkeznek. Ezek szakértői feltárására, alátámasztására és bizonyítására (be-leértve a dokumentálást is) különböző vizsgálati módszerek alkalmazásával kerülhet sor. Más kriminalisztikai területhez hasonlóan ezek a vizsgálatok is csak meghatározott alapelvek be-tartásával végezhetők el. Ezek az alábbiak:
- A kriminalisztikai okmányvizsgálat összehasonlító vizsgálat, melynek az okmány valamennyi elemére is ki kell terjedni. A vizsgálat csak így adhat megbízható, egyér-telmű véleményt az okmány eredetiségének, hitelességének kérdéseiben. Ezért a ki-rendelő hatóságnak – az okmányszakértő igénybevétele esetén – a vizsgálat elvégzé-séhez hiteles (összehasonlításra alkalmas) minta okmányt kell biztosítani.
- A kriminalisztikai okmányvizsgálatok során csak természettudományos ismerete-ken alapuló, jól bevált, megbízható eszközök és módszerek alkalmazhatók. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a legújabb tudományos és műszaki eredmények nap-rakész adaptálása lehetséges;
- A kriminalisztikai okmányvizsgálatok alkalmával olyan vizsgálati módszereket kell alkalmazni, amelyek szükség esetén megismételhetők, és nem okoznak sérülést az okmányban. Roncsolással járó, nem megismételhető vizsgálat – szükség esetén – csak a kirendelő hatóság engedélye alapján lehetséges.
Az okmányok kriminalisztikai vizsgálata során, az összehasonlító elemzésen kívül sok eset-ben szükségessé válik az okmányok rekonstrukciós vizsgálata. A krimináltechnikai rekonst-rukció célja a hamisított okmány, hamisítás előtti eredeti állapotának, adattartalmának megál-lapítása és a hamisító által alkalmazott anyagok, módszerek, eljárások meghatározása. Az ilyen vizsgálatok jelentős részére a részleges hamisításnak számító tartalmi, illetőleg formai változást okozó beavatkozások esetében kerül sor.

Az okmányok vizsgálatának két formáját különböztetjük meg: az okmányok előzetes és az okmányok szakértői vizsgálatát.

Az okmányok előzetes vizsgálata
Ez a vizsgálati forma az érzékszervi vizsgálatokat és UV fényben történő ellenőrzést foglal magában, ezért a vizsgálat elvégzéséhez nincs szükség nagyfokú műszerezettségre, különle-ges előkészítésre, inkább felkészültséget és jó megfigyelő képességet igényel. Az okmányok előzetes vizsgálatát szaktanácsadók és szakértők végezhetik. Az érzékszervi vizsgálatok e formájában legfontosabbak a közvetlen megfigyeléssel szerezhető vizuális információk, ám fontosak a tapintás útján nyert benyomások és sok esetben további adalékokat szerezhetünk szaglás útján is. Az érzékszervi vizsgálatok különböző megvilágítási módok (közvetlen, pont-szerű, súroló, átvilágítás) mellett nagyító alkalmazásával végezhetjük. E vizsgálati eljáráso-kon túlmenően az okmány hordozójának és biztonsági elemeinek UV fényben, illetőleg az okmány infravörös fényben történő ellenőrzése is az előzetes vizsgálat részét képezi. Ezekkel a módszerekkel általában biztonságosan megállapítható az okmányok eredeti vagy hamis vol-ta.

Az okmányok szakértői vizsgálata
Az okmányok szakértői vizsgálata általában az előző pontban leírt eljárásokkal kezdődik, majd ezt követik a bonyolultabb vizsgálatok. Az alkalmazásra kerülő vizsgálatok mélysége, sorrendisége mindig az adott hamisítás jellegének függvénye. A szakértői vizsgálatok alkal-mával az okmány összes elemére, azok ismérveire, védelmi elemeire és eljárásaira kiterjedő reflexiós és emissziós vizsgálatokra kerül sor, melyekkel az egyes anyagok fényvisszaverő és fénykibocsátó képessége állapítható meg különböző hullámtartományokban. A reflexiós és emissziós vizsgálatok elvégzését korszerű okmányvizsgáló berendezések segítik, melyeket az Európai Unió elvárásainak és ISO szabványoknak megfelelő, magas színvonalú, objektív vizsgálatok elvégzéséhez fejlesztették ki. Az okmányok szakértői vizsgálatának célja lehet a látens elváltozások láthatóvá tétele és dokumentálása, illetőleg az eltűnt, eltüntetett elemek rekonstruálása technikai eljárásokkal. Az ún. technikai okmányvizsgálati eljárásokkal vizsgál-ják többek között a vegyi úton eltávolított írás és nyomatelemeket, a látható elemek keletke-zési sorrendjét és a megrongálódott (pl. égett) okmányokat, azok eredeti állapotának megis-merése érdekében. Az okmányszakértői vizsgálatok esetében is törekedni kell a roncso-lásmentes, sérülést nem okozó, megismételhető eljárások alkalmazására. A krimi-náltechnikai rekonstrukció általában az okmány fluoreszenciás, illetőleg polarizált és infravörös fényben végzett vizsgálatokkal történik, de alkalmazhatnak elektrosztatikus elven működő eszközt vagy más különleges eljárást is. Az ún. nagyműszeres analitikai vizsgálatok általában roncso-lásos vizsgálatok, legfeljebb teljes hamisítás esetén kerülnek alkalmazásra. Pontos eredményt adnak a spektrofotometriás (UV, VIS, IR spektroszkópiás) vizsgálatok, ám ezek időigényes, drága módszerek. Az előzőekben említetteken kívül említésre méltó lehetőség a Raman spekt-roszkópiás vizsgálat, amely közvetlenül elvégezhető, roncsolásmentes, gyors módszer. Ezen eljárások alkalmazásához magas fokú szakismeret és technikai felszereltség szükséges.

AZ OKMÁNYSZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT ELŐKÉSZÍTÉSE
Azokban az esetekben, amikor egy okmánnyal kapcsolatban a hamisítás gyanúja megállapít-ható, az inkriminált okmányt le kell foglalni és gondoskodni kell az okmány igazságügyi szakértői vizsgálatáról.
A szakértői vizsgálat elrendelésén túl a nyomozóhatóságnak az ügyben az okmánnyal és an-nak hamisításával kapcsolatos releváns kérdéseket is meg kell fogalmaznia, melyhez segítsé-get adhat a különleges szakértelemmel rendelkező szakértő is.
A nyomozóhatóság feladata az összehasonlító mintaokmányok beszerzése is. A szakértői vizsgálat során figyelembe kell venni, hogy látszólag azonos megjelenésű okmányok ok-mányvédelmi elemei esetleg eltérnek egymástól. Ezért a nyomozóhatóságnak mindig szem előtt kell tartania, hogy a kérdéses okmánnyal közel azonos időben készült mintaokmányt biztosítson a szakértő számára az összehasonlító vizsgálat elvégzéséhez.
Okmányhamisítással gyanúsítható személynél tartandó kutatás előtt célszerű a szakértőt szak-tanácsadói minőségben bevonni az eljárásba. Szakismerete alapján javaslataival vagy a nyo-mozási cselekményen történő részvételével nagymértékben segítheti az eljárás eredményessé-gét.
A szakértői vizsgálat elvégzéséhez szükséges inkriminált anyagok felkutatása biztosítása, rögzítése, csomagolása jogszerű eljárás keretében, kellő körültekintéssel és hitelesítés mellett kell, hogy történjen.
A nyomozóhatóságnak figyelmet kell fordítani az eljárás eredményessége érdekében, hogy a gyanús okmányok vizsgálatára az okmányszakértőn kívül írás- és vegyész szakértők – egyes esetekben más szakterület szakértőjének – kirendelése is indokolt lehet. Nem szabad megfe-ledkezni az okmányok esetében sem az azokon található nyomok és anyagmaradványok szak-értői vizsgálatának lehetőségéről sem. Az utóbbi szakértői tevékenység sok esetben segítheti a felderítést, de szerepe lehet a bizonyítás alkalmával is.

A SZAKÉRTŐK SEGÍTSÉGÉVEL TISZTÁZHATÓ KÉRDÉSEK
Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy az okmányszakértői tevékenység jelentős része a köz-hiedelemmel ellentétben összehasonlító vizsgálati tevékenység, összehasonlítja a kérdéses okmány különböző sajátosságait egy mintaokmánnyal, vagy annak egy arra feljogosított, ap-parátus által leírásban rögzített sajátosságaival. Az összehasonlító vizsgálatok segítségével elsősorban az eredetiség kérdése tisztázható, de természetesen megállapítható – sok esetben – a különböző fázisban keletkezett elváltozások keletkezési sorrendje, a hamisítás módszere vagy a hamisításhoz szükséges szakismeret, illetve az alkalmazott technikai eszközök és fel-használt alapanyagok köre. Ezért a szakértő szerepe nem csak a bizonyításban, hanem nagyon sokszor a felderítésben is fontos lehet. Lényeges lehet a hamisítási módozatok, a felhasznált anyagok és alkalmazott eszközök pontos megállapítása is, de nagy jelentősége lehet a szakértő tapasztalati tudása, mely alapján sok esetben képes lehet a „hamisító műhely”, sőt néha a ha-misító személyének megjelölésére.

A szakértői vizsgálatok az alábbi kérdéskörökre adhatnak választ:
- eredetiség kérdése: a vizsgálat tárgya eredeti-, hamis- vagy hamisított okmánynak minősül-e? Eredeti okmánynak az az okmány számít, melynek eredeti okmányűrlapját az illetékes hatóság valós adatokkal állította ki és azokban illegális változtatás nem történt. Hamis okmányon a teljes hamisítványokat, tehát az utánzatokat, fiktív okmá-nyokat kell érteni, míg a hamisított okmány a kibocsátó hatóság által kiállított eredeti okmány illetéktelen megváltoztatásával, vagyis részleges hamisítás útján jön létre;
- milyen módszerrel történt a hamisítás? : hamis vagy hamisított okmányok esetén a szakértő megállapítja a hamisítási módszert. A vizsgálat elvégzése után általában meghatározhatók a hamisítás eszköze/eszközei, a felhasznált anyagok és a hamisító felkészültségének mértéke.
- a hamisítvány megtévesztésre alkalmas-e?
- eredeti adattartalom: csak részleges hamisítás során tisztázandó kérdés, hogy megál-lapítható-e – a kiállító hatóság által, eredetileg – az okmányba bejegyzett adatok;
- a szakértő gyakorlatában előfordult- már ilyen jellemzőkkel rendelkező hamisít-vány?: az azonos jellemző alapján lehetőség adódhat sorozat jelleg megállapítására, ami elvezethet az elkövetői kör, a „hamisító műhely” , vagy az elkövető személyének meghatározásához;
- a szakértő egyéb észrevételei: a szakértő – az adott ügy szempontjából lényeges – a vizsgálat közben felmerülő kérdésekre választ adó megállapításai is nagymértékben segíthetik az eljárás eredményességét.

Az igazságügyi okmányszakértő véleménye – a nyomozóhatóság eljárásának segítségén túl – tárgyi bizonyítási eszköz, ezáltal nemcsak a felderítésben, hanem a bizonyításban is nagyon jelentős szerepet tölt be. Jelentőségét tovább fokozza, hogy a szakértői vélemény természettu-dományos ismereteken alapuló, műszeres vizsgálatokkal igazolható objektív ténymegállapí-tásokon alapul, ezért szinte megdönthetetlen bizonyítékként szolgál.

(Forrás: Nyilasi Tibor: Kriminalisztikai Okmányvizsgálat, Rejtjel Kiadó, 2004.)