Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A gyorsírásról dióhéjban

Írni és olvasni kisiskolás korban tanulunk. A folyóírást már régóta ismerik és használják azok, akik gyorsírástanulásra adják a fejüket. A gyorsírás különleges, speciális írás, mivel a mindennapi közhasználatú írástól eltérõ feladatot tölt be. Sajátos feladatra alkották: arra, hogy a beszédet – elhangzásával egy idõben – rögzítse. A gyorsírásban az írás idõbeli rövidsége a fontos és nem a gyors írás.

A gyorsírás elnevezésére számos kísérlet történt: sztenográfia (szûkírás), brachigráfia (rövidírás), tachigráfia (szótagírás), szémeiográfia (szójelírás), szaporaírás, sebesírás, futóírás, Shorthand (gyors kéz) stb. A gyorsírás szót elõször Kovács Imre jegyezte fel 1821-ben.

A gyorsírás feladatának azért tud eleget tenni, mert a közírástól eltérõ egyszerûbb jeleket, jelölési módokat használ, ezzel egyszerûbbé teszi az írást, és vonásokat takarít meg. Nem ír le mindent, meghatározott szabályok alapján rövidítéseket készít. A gyorsírás alapja és legfõbb elõnye: az idõ- és munka-megtakarítás.

A gyorsírás írásmódjai sokban eltérnek a folyóírásétól: jelei egyszerûbbek, a következõ elemekbõl állnak: egyenes, kampó, hurok, kör (ellipszis), hajlások (az ellipszis részei). A folyóírás is ezeket az elemeket használja, de egy-egy betû több elembõl áll, a gyorsírásban a legbonyolultabb jel is legfeljebb háromelemû.


Jelképes jelöléseket alkalmaz: a magánhangzókat az esetek többségében a mássalhangzók elhelyezésével, egymáshoz való viszonyával, alaki vagy helyzeti módosításával fejezi ki.
Rövidítéseket használ – a folyóírásban és a köznyelvben elõfordulóknál lényegesen nagyobb mértékben. A rövidítésben csak a szó jellemzõ részét írjuk le (jelöljük), a többit elhagyjuk.


A gyorsírás szabályai figyelembe veszik a magyar nyelv törvényszerûségeit, sajátosságait, így például a betûk gyakoriságát, a hangrend szabályait, a nyelvtani összefüggéseket.
A jelelemeket pontosan, folyóírásunkhoz képest sokkal fegyelmezettebben kell írnunk, mert az eltérõ forma, méret, távolság mást és mást jelent.
Míg a folyóírásban megszokott az álló írásmód, a gyorsírásban a függõleges vonalak általában kb. 70-75 fokos szögben jobbra dõlnek – ez felel meg jobban a kéz természetes mozgásának –, egymással párhuzamosak, ugyanis csak így különböztethetõ meg egyértelmûen a 45 fokos szögben balra dõlõ jelcsoporttól. Célszerû – fõleg a tanulás idõszakában – puha ceruzát használnunk.
Kérdésként merülhet fel, hogy balkezesek megtanulhatják-e a gyorsírást. Ez a kezdeti idõszakban biztosan gondot okoz és több gyakorlást igényel, részben a ceruzával írt szóképek elmaszatolódása miatt, részben pedig a kézellenes írásmódból adódóan.
A gyorsírásban nincs idõ radírozásra vagy egyéb javításra, ha mégis tévesztünk, a javítást egyszerûen áthúzással oldjuk meg. Az egyes jelelemek írásánál nagy gondot kell fordítani a pontos vonalvezetésre, a lendületes írásmódra, a könnyed ceruzafogásra.



A gyorsírás alkalmazási területei és fokozatai
A gyorsírás alkalmazási területei között nem lehet pontos határvonalat húzni. A Mûvelõdési Minisztérium 1974-es állásfoglalása az elért teljesítményszinttõl függõen négy kategóriába sorolja a gyorsírókat:
- alapfokú gyorsíró (150-190 szótag percenként)
- középfokú gyorsíró (200-240 szótag percenként)
- magas fokú gyorsíró (250-340 szótag percenként)
- beszédíró gyorsíró (350 és magasabb szótag percenként)

A magánhasználatú, fogalmazási gyorsírás
A gyorsírás nemcsak kenyérkereseti eszköz lehet. Kiválóan alkalmas saját célra szolgáló feljegyzések készítésére, tárgyalások, értekezletek, megbeszélések lényegének rögzítésére, észrevételek lejegyzésére, kivonatolt jegyzetelésre, fogalmazványok készítésére. Így az évek során felbecsülhetetlen idõmegtakarítást tesz lehetõvé.

Az irodai gyorsírás
Az irodai gyorsírókkal szemben támasztott követelmények: kifogástalan helyesírás, formai követelmények ismerete, fogalmazási, egyeztetési hibák kijavítása és egyéb stilisztikai feladatok megoldása.
Alkalmazási területek: élõszóval történõ fogalmazás, diktálás szabatos rögzítése, értekezleten, tárgyaláson feljegyzések készítése, gépírással történõ áttétele, jegyzõkönyvek felvétele stb. A feladatok gyorsírással gyorsabban, pontosabban, hitelesebben végezhetõk el. Nem vonja el a vezetõket, az érdemi ügyintézõket más, fontosabb munkától.

A beszédírás
A legnagyobb követelményt támasztja a gyorsíróval szemben: beszédek, szónoklatok, elõadások, viták, párbeszédek szó szerinti lejegyzését várjuk el a beszédírótól. A sebesség meghaladja a percenkénti 250 szótagot, gyakran 400 fölé is ugrik. Erre a munkára csak jó képességû, magas fokú gyorsírási tudással és gyakorlattal rendelkezõ, ún. beszédíró gyorsírók vállalkozhatnak.
Nemcsak a szónokra, hanem a közönségre, a hallgatóságra is kell figyelniük (taps, derültség, morajlás, közbeszólások stb.). A lejegyzés igen aktív, erõs és megosztott figyelmet igényel. Az áttétel magas fokú hozzáértést követel meg a beszédírótól. A formai hitelesség rovására a tartalmilag hívebb üzenetté formálás, javítás – az adott körülmények ismeretében – általában elfogadott és hasznosnak tekinthetõ.

A magyar gyorsírásra vonatkozóan a legelsõ kísérletet 1769-bõl jegyezzük fel, mert ennek elõtte sem szóhagyományból, sem más úton nem tudunk senkirõl, aki hazánkban gyorsírással foglalkozott volna. A mondott évben Gáti István lépett fel önálló magyar gyorsírási rendszerével. A legfõbb ok, hogy elõbb a magyar gyorsírás nem fejlõdhetett, az, hogy az országgyûlés tárgyalásainak nyelve latin volt, és mert a hivatalos és nem hivatalos vezetõ körökben a magyar nyelv mellett a németet, majd latint is beszélték…

A gyorsírásnak a modern hangrögzítõ eszközök korában is megmaradt a jelentõsége. Használata nemcsak magas fokán – a beszédírásban – eredményes, de jól alkalmazható gondolataink gyors rögzítésére, elõadások, magyarázatok kivonatos lejegyzésére, a napi irodai munkában – tehát mindenütt, ahol idõt kívánunk megtakarítani. A gyorsíró a sztenogramját a szükséges stiláris és egyéb javításokkal azonnal legépelheti vagy lediktálhatja. A gép nem képes szelektálni, nem tudja kiválasztani az elhangzottak lényegét, míg a gyorsíró ezt már sztenografálás közben megteszi, és folyamatosan, végleges formában készül el ennek alapján az áttétel.

A gyorsírás (és a gyorsírók) elismertségét bizonyítja az is, hogy számos írói, költõi ihlet forrása volt.

Gárdonyi Géza: A gyorsírás

Minõ eszme! Dicsõ isteni gondolat!
Lekötni a tûnõ eleven hangokat,
melyek alig jöttek a szónok ajkára,
S szétoszlottak, mint ködben a pára.

Most a szó, amint száll, s tûnni kezd, enyészvén
Árnyéka ott marad a gyorsíró íven:
A lángész tüzének nem hal el szikrája,
Sok ezredév szíve fog felgyúlni nála.

Ide is, oda is egy-egy görbe húzás,
És elõtted fekszik a csodás gyorsírás.
Alig néhány jegyben kurtavasra verve
A szökevény szavak elcsípett serege.












Egriné Ambrus Andrea