Nyitólap Magunkról Legújabb szám
 
Grafodidakt
-Szellemi Műhely
-Írásszakértő
-Gyermekrajz-Szimbólumok
-Mentálhigiéné
-Média-Humán
-Oktatás - Szakmatörténet
-Nevelési Tanácsadó
-Színes
-Pszichológia
-Nagyító alatt
-Pantheon
-Mesterségük címere
websas.hu
A gyorsírásról dióhéjban

Írni és olvasni kisiskolás korban tanulunk. A folyóírást már régóta ismerik és használják azok, akik gyorsírástanulásra adják a fejüket. A gyorsírás különleges, speciális írás, mivel a mindennapi közhasználatú írástól eltérő feladatot tölt be. Sajátos feladatra alkották: arra, hogy a beszédet – elhangzásával egy időben – rögzítse. A gyorsírásban az írás időbeli rövidsége a fontos és nem a gyors írás.

A gyorsírás elnevezésére számos kísérlet történt: sztenográfia (szűkírás), brachigráfia (rövidírás), tachigráfia (szótagírás), szémeiográfia (szójelírás), szaporaírás, sebesírás, futóírás, Shorthand (gyors kéz) stb. A gyorsírás szót először Kovács Imre jegyezte fel 1821-ben.

A gyorsírás feladatának azért tud eleget tenni, mert a közírástól eltérő egyszerűbb jeleket, jelölési módokat használ, ezzel egyszerűbbé teszi az írást, és vonásokat takarít meg. Nem ír le mindent, meghatározott szabályok alapján rövidítéseket készít. A gyorsírás alapja és legfőbb előnye: az idő- és munka-megtakarítás.

A gyorsírás írásmódjai sokban eltérnek a folyóírásétól: jelei egyszerűbbek, a következő elemekből állnak: egyenes, kampó, hurok, kör (ellipszis), hajlások (az ellipszis részei). A folyóírás is ezeket az elemeket használja, de egy-egy betű több elemből áll, a gyorsírásban a legbonyolultabb jel is legfeljebb háromelemű.


Jelképes jelöléseket alkalmaz: a magánhangzókat az esetek többségében a mássalhangzók elhelyezésével, egymáshoz való viszonyával, alaki vagy helyzeti módosításával fejezi ki.
Rövidítéseket használ – a folyóírásban és a köznyelvben előfordulóknál lényegesen nagyobb mértékben. A rövidítésben csak a szó jellemző részét írjuk le (jelöljük), a többit elhagyjuk.


A gyorsírás szabályai figyelembe veszik a magyar nyelv törvényszerűségeit, sajátosságait, így például a betűk gyakoriságát, a hangrend szabályait, a nyelvtani összefüggéseket.
A jelelemeket pontosan, folyóírásunkhoz képest sokkal fegyelmezettebben kell írnunk, mert az eltérő forma, méret, távolság mást és mást jelent.
Míg a folyóírásban megszokott az álló írásmód, a gyorsírásban a függőleges vonalak általában kb. 70-75 fokos szögben jobbra dőlnek – ez felel meg jobban a kéz természetes mozgásának –, egymással párhuzamosak, ugyanis csak így különböztethető meg egyértelműen a 45 fokos szögben balra dőlő jelcsoporttól. Célszerű – főleg a tanulás időszakában – puha ceruzát használnunk.
Kérdésként merülhet fel, hogy balkezesek megtanulhatják-e a gyorsírást. Ez a kezdeti időszakban biztosan gondot okoz és több gyakorlást igényel, részben a ceruzával írt szóképek elmaszatolódása miatt, részben pedig a kézellenes írásmódból adódóan.
A gyorsírásban nincs idő radírozásra vagy egyéb javításra, ha mégis tévesztünk, a javítást egyszerűen áthúzással oldjuk meg. Az egyes jelelemek írásánál nagy gondot kell fordítani a pontos vonalvezetésre, a lendületes írásmódra, a könnyed ceruzafogásra.



A gyorsírás alkalmazási területei és fokozatai
A gyorsírás alkalmazási területei között nem lehet pontos határvonalat húzni. A Művelődési Minisztérium 1974-es állásfoglalása az elért teljesítményszinttől függően négy kategóriába sorolja a gyorsírókat:
- alapfokú gyorsíró (150-190 szótag percenként)
- középfokú gyorsíró (200-240 szótag percenként)
- magas fokú gyorsíró (250-340 szótag percenként)
- beszédíró gyorsíró (350 és magasabb szótag percenként)

A magánhasználatú, fogalmazási gyorsírás
A gyorsírás nemcsak kenyérkereseti eszköz lehet. Kiválóan alkalmas saját célra szolgáló feljegyzések készítésére, tárgyalások, értekezletek, megbeszélések lényegének rögzítésére, észrevételek lejegyzésére, kivonatolt jegyzetelésre, fogalmazványok készítésére. Így az évek során felbecsülhetetlen időmegtakarítást tesz lehetővé.

Az irodai gyorsírás
Az irodai gyorsírókkal szemben támasztott követelmények: kifogástalan helyesírás, formai követelmények ismerete, fogalmazási, egyeztetési hibák kijavítása és egyéb stilisztikai feladatok megoldása.
Alkalmazási területek: élőszóval történő fogalmazás, diktálás szabatos rögzítése, értekezleten, tárgyaláson feljegyzések készítése, gépírással történő áttétele, jegyzőkönyvek felvétele stb. A feladatok gyorsírással gyorsabban, pontosabban, hitelesebben végezhetők el. Nem vonja el a vezetőket, az érdemi ügyintézőket más, fontosabb munkától.

A beszédírás
A legnagyobb követelményt támasztja a gyorsíróval szemben: beszédek, szónoklatok, előadások, viták, párbeszédek szó szerinti lejegyzését várjuk el a beszédírótól. A sebesség meghaladja a percenkénti 250 szótagot, gyakran 400 fölé is ugrik. Erre a munkára csak jó képességű, magas fokú gyorsírási tudással és gyakorlattal rendelkező, ún. beszédíró gyorsírók vállalkozhatnak.
Nemcsak a szónokra, hanem a közönségre, a hallgatóságra is kell figyelniük (taps, derültség, morajlás, közbeszólások stb.). A lejegyzés igen aktív, erős és megosztott figyelmet igényel. Az áttétel magas fokú hozzáértést követel meg a beszédírótól. A formai hitelesség rovására a tartalmilag hívebb üzenetté formálás, javítás – az adott körülmények ismeretében – általában elfogadott és hasznosnak tekinthető.

A magyar gyorsírásra vonatkozóan a legelső kísérletet 1769-ből jegyezzük fel, mert ennek előtte sem szóhagyományból, sem más úton nem tudunk senkiről, aki hazánkban gyorsírással foglalkozott volna. A mondott évben Gáti István lépett fel önálló magyar gyorsírási rendszerével. A legfőbb ok, hogy előbb a magyar gyorsírás nem fejlődhetett, az, hogy az országgyűlés tárgyalásainak nyelve latin volt, és mert a hivatalos és nem hivatalos vezető körökben a magyar nyelv mellett a németet, majd latint is beszélték…

A gyorsírásnak a modern hangrögzítő eszközök korában is megmaradt a jelentősége. Használata nemcsak magas fokán – a beszédírásban – eredményes, de jól alkalmazható gondolataink gyors rögzítésére, előadások, magyarázatok kivonatos lejegyzésére, a napi irodai munkában – tehát mindenütt, ahol időt kívánunk megtakarítani. A gyorsíró a sztenogramját a szükséges stiláris és egyéb javításokkal azonnal legépelheti vagy lediktálhatja. A gép nem képes szelektálni, nem tudja kiválasztani az elhangzottak lényegét, míg a gyorsíró ezt már sztenografálás közben megteszi, és folyamatosan, végleges formában készül el ennek alapján az áttétel.

A gyorsírás (és a gyorsírók) elismertségét bizonyítja az is, hogy számos írói, költői ihlet forrása volt.

Gárdonyi Géza: A gyorsírás

Minő eszme! Dicső isteni gondolat!
Lekötni a tűnő eleven hangokat,
melyek alig jöttek a szónok ajkára,
S szétoszlottak, mint ködben a pára.

Most a szó, amint száll, s tűnni kezd, enyészvén
Árnyéka ott marad a gyorsíró íven:
A lángész tüzének nem hal el szikrája,
Sok ezredév szíve fog felgyúlni nála.

Ide is, oda is egy-egy görbe húzás,
És előtted fekszik a csodás gyorsírás.
Alig néhány jegyben kurtavasra verve
A szökevény szavak elcsípett serege.












Egriné Ambrus Andrea